Út a ....

Rakétatámadás az idegsebészeten:-)

Meggondoltam magam mégsem próbáltam ” meghódítani ” a kijelölt fekhelyem! Magas is volt,nem is nézett ki jól valahogy nem jött be–rohadt nehéz volt föl illetve lemászni–és biztos voltam ,hogy a műtétre való felkészülések folytatódni fognak hamarosan-akkor meg minek az én hangomtól legyen hangos az osztály?:-)  Ezért az ablaknál állva vártam a következő feladatra. Jovan szobatárs még sehol,maradt a bámulás kifelé a szabadság felé:(Ekkor jön rá az ember hogy milyen fontos is ,hogy ” kint ”mennyi mindent megtehet  és természetesnek is veszi,nem tartja értéknek ,ám ha gond van ,hogy felértékelődik bármilyen kis apróság is !Mennyire is tudunk vágyakozni utána !Leplezetlenül és irigyen   bámultam a kórház területét elhagyókat -azon gondolkodván ,hogy én mikor, mivel ,milyen állapotban fogom tudni itt hagyni e ” pompás palotát” amikor berobbant a nővérke az ebéddel! Lepakolta a ”könyöklős kocsma asztalra” a gőzölgő étket tálcástól –meg is csapott az illata,de hát úgy e én nem ehetek,ezért próbáltam is vele nem foglalkozni bár azért elindult a nyál elválasztás be kell,hogy valljam—majd rám szól:

Jöjjön itt az ebédje,még meleg! Jó étvágyat!–mondta kedves mosollyal ,és már indult is volna.

Én nem ehetek,hiszen holnap reggel műtenek és otthon az orvosok azt mondták ma már nem ehetek–válaszoltam,de Ő a szavamba vágott szinte:

Ne foglalkozzon azzal,egyen nyugodtan ,hiszen kellene az erő ma is még és holnapra is–és ne idegeskedjen ,kitisztul addig–válaszolta és már ment is tovább osztani az ebédet.

Én kerülgettem az asztalt mint macska a forró kását,bele bele kukkantottam az edényekbe.Mind két edényben egyforma étel talán sűrű bab kolbásszal és disznóhússal –amit Jovan esetében érthető,tűl van már a ” nehezén” gondoltam én ,és kell az energia a felépüléshez! Nem tudtam akkor pontosan hol is tart és mi a nehezebb része a rám váró dolgoknak,csak a józan paraszti eszem mondatta ezt velem,hiszen úgy gondoltam ,hogy : kés alá fekszem,és puff pár nap és már rendben is lesz minden! Ezt igazolta Jovan állapota is hiszen segédeszközök és láthatóan nagyobb fájdalmak nélkül egyedül járt!  Azt nem tudtam,hogy nem egyforma problémákkal vagyunk ott,csak hasonlókkal!Éhes voltam nincs mit tagadni,ehhez hozzájárult visszatérő szobatársam is aki eleve tuszkolni kezdte az ételt majd a jó ízű falatozása is mind éhesebbé tett és vonzóbbá a babot!Csorgó nyállal hívtam a feleségem,hogy mit tegyek? Otthon azt mondták nem lehet ,itt pedig azt hogy egyek még! Türelmet kért ,felhívta a főnővért aki megerősítette hogy igen gond nélkül ebédelhetek!

Mint az éhes farkas aki vagy tíz napja nem evett úgy vetettem rá magam a meleg kajára–igaz ,szegény feleségem megpróbált kedveskedni minden létező kedvencemet megfőzte,sütötte de én alig mertem enni ,mert gondot jelentett a vége felé már a vécézés,és a rá ülés is ,ezért inkább nem ettem:(Most a tudat ,hogy holnap már vége úgy gondoltam eszek lesz ami lesz ! Még a tányért is kitörölgettem kenyérrel olyan jó ízűt ettem a feleségem főztje mellett egy héten sem emlegethető étekkel! A kedvem is jobb lett és vidáman kérdeztem a tányérokért visszatérő nővérkét mikor folytatódnak a vizsgálatok és hogy lefekhetek e?

Megnyugtatott ,hogy lehet majd csak egy jó két óra múlva folytatódik a tortúra!Halkan ordítva felmásztam az ágyra lassan óvatosan megpróbáltam olyan helyzetet találni ahogy kevésbé fáj és egy kicsit aludni! Bele szundítottam amikor a főnővér ”kedves ”hangja ébresztett!  Kellett még néhány hiányzó adat amit pótoltam,jó pihenést kívánva indult az ajtó felé majd visszafordulva megkérdezett: Rakéta van e Önnél??  

Nem is értettem mit akar,gondolom bambán bámulhattam rá és megkérdeztem hogy :Rakéta?? Fegyver??Honnan a francból lenne? Vagy nem értem hogy mit kérdezett?

Elmosolyodott ,válaszolt :nem nem fegyver,rakéta van e magánál,hozott e otthonról??

Teljessé vált az érthetetlenségem,belezavarodtam,nem értettem mit akar pontosan! Nem nem hoztam nincs otthon rakétánk– válaszoltam halkan bizonytalanul egyre csak arra a nyavalyás fegyverre tudtam gondolni!

Visszajött az ágyam mellé megismételte hogy : rakéta! Az ujjával mutatta hogy kicsi! Én már csak ráztam a fejem válaszolni sem tudtam,de inkább nem írom le mi járt a fejembe pláne akkor amikor a fenekem felé kezdett mutogatni! Lányos zavaromat csak fokozta,hogy Jován is a fenekem felé kezdett el mutogatni– amit már tényleg nem értettem! Nem,nem nem adom oda egyiknek sem ebben biztos voltam! Valószínű hogy látták hogy valamit nagyon félre értek és bántottak széttárták a karjukat megadóan! Mentő ötletem támadt gyors telefonos segítséget kérek a feleségemtől ismét ! Mutattam a telefonom és azt hogy várjanak,de biztos ami biztos felültem a popsimat biztonságba helyeztem és tárcsáztam majd szóltam a nejemnek várjon és beszéljen a nővel mert gond van!Magamtól jól eltartva átadtam a készüléket hogy beszéljenek ők egymással de a fenekem legyen biztonságba!! Fél perc beszélgetés után a nővér vissza adta a telefont ahol a feleségem nyugodtságra intő hangját hallottam: ne félj nincs gond csak azt kérdezték ,hogy van e Nálad végbélkúp vagy Ők adjanak mivel ki kell hogy tisztuljanak holnap reggelre a belek!Hű .megnyugodtam,használtunk kúpot a fiaimnál amikor ne adj Isten magas volt a láz,de nem tudtam hogy van felnőttnek is és Rakétának  hívják! Azt hittem valami ocsmányságot akar a nő és a fiatalember is velem vallottam be feleségemnek -persze már akkor megkönyebbúlve: A főnővérke  mosolyogva távozik –biztos örül hogy otthagyhat végre:-) de megígéri hogy estére jön küldeni fogja Nekem a :Rakétát!:-) 

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!