Út a ....

Már a járásról álmodoztam…

A professzor magyarázata után egyedül maradtam terhes gondolataimmal. Folyamatosan a biztató szavaiban próbáltam kapaszkodni és erőt meríteni. Természetesen, ismét csak telefonos segítséget kértem,hiszen feleségem kimért ,okos szavai mindig nyugtatólak hatnak rám. Valahogy Ő mindig tudja ,hogy éppen ,hogy és mit is kell mondania! Én nem sajnos:( Én sokszor mint az elefánt a porcelán boltban úgy… Tovább »

Szikék beélesítve!

A közös ”csínytevés ” valahol ledöntötte a nyelvi akadályokat  is ,és elkezdte bontani a közöttünk lévő falat amit igazából én húztam magam köré! A háború kitörése óta bizalmatlanná váltam velük szemben nem tagadom !Elkövettem azt a hibát ,amit nem lett volna szabad–hogy pár idióta politikus és követőik miatt megbélyegzek egy népet és minden egyes tagjára rásütöm az… Tovább »

Csak rakétával lőnek–rám:-)

Nos ,vagy az hogy elmúlt ez első ijedség ,hogy nem fegyverről kérdeztek 🙂 vagy pedig a sűrű bab ,de megtette a hatását:-)Persze ,belesegített az is hogy már rég ettem, de gyorsan jelzett is a hasam hogy : ez már túlzás és tessék üríteni de gyorsan! Ami ment is volna–kivéve a gyorsaság! Ki szenvedtem a toalettig… Tovább »

Rakétatámadás az idegsebészeten:-)

Meggondoltam magam mégsem próbáltam ” meghódítani ” a kijelölt fekhelyem! Magas is volt,nem is nézett ki jól valahogy nem jött be–rohadt nehéz volt föl illetve lemászni–és biztos voltam ,hogy a műtétre való felkészülések folytatódni fognak hamarosan-akkor meg minek az én hangomtól legyen hangos az osztály?:-)  Ezért az ablaknál állva vártam a következő feladatra. Jovan szobatárs… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!